Két ajándék találkozik, de csak egy pillanatra. Abban az egy pillanatban, amikor helyet cserélnek. Nincs idő szóváltásra. Titkos randevú az övék, mégpedig egy postaládában. Az egyikük kibújik a másikuk bebújik. Lehet nem is látják egymást, vagy csak épp az egyik a másikat. Egy éve várnak erre a percre és még csak nem is érintkeznek. Ha megállítanánk az időt arra az egy másodpercre, vajon mit mondanának egymásnak?
- Szia én az ő ajándéka vagyok.
- Szia én meg az ő ajándéka vagyok.
- Izgulsz?
- Izgulok. Te is izgulsz?
- Igen, én is.
- Szerinted fog nekem örülni?
- Biztosan. Vajon ő nekem?
- Tuti! Te is sokáig készültél?
- Nem, én készen ültem és vártam, hogy megvegyenek.
- Az sem sokkal jobb. Még szerencse, hogy téged választott.
- Igen, nagy mázli, már alig várom, hogy az övé legyek.
- Én is várom már, olyan jó lehet valakihez tartozni.
- Bizony. Tudtad, hogy ezt hívják szeretetnek? Minket szeretni fognak.
- Hallottam már róla, ő mondta, aki készített. Szereti azt, akinek ad.
- Jaja, ő is azt mondta, hogy szereti azt, akinek ad.
- Minket is szeretnek és ők is szeretik egymást.
- Milyen érdekes. Vajon ezért hívják a szeretet ünnepének?
- Most, hogy mondod van benne valami!
- Na akkor jó utat és légy boldog!
- Neked is, és maradj meg örökre!
- Szeretlek
- Én pláne Téged!
