SzürRialista

Azért jöttem el önhöz, mert a fiammal problémák vannak. Itt vannak a leletek, meg a szakvélemények róla. Nem tudom eltudja e vállalni...

Nem tudja??

Nem tudom...

Amikor egy gyerekkel probléma van, ott a szülővel van probléma! 

Tudom, de...

Tudja? "Nem tudom"!!! Nem akarom! Nem merem! 

Nem tudom, mert nem tudom megoldani...

Nem tudja vagy nem akarja? 

Akarom, ezért is vagyok itt...

Nem meri? 

Nem tudom, mert..

Nem tudja, nem meri... GYÁVA! 

Gyáva-fél a fájdalomtól-befolyásolható-kihasználják, megalázzák, zsarolják, ugráltatják, megbasszák..

 -okoskodik: igen, de..., igen, csak..., az a helyzet, hogy.., az a baj, hogy...      

 -kifogások!-játszmák-elmenekül vagy legyőzi-megakar felelni másoknak-megalkuvó- 0 hit, 0 tartás, 0 méltóság, 0 gerinc, 0 büszkeség, 0 önbizalom- SZERETET KURVA! -önvádaskodás, önmarcangolás, önbüntetés, rinya!

-tünetek: testi: RÁK, AUTOIMMUN, lelki: DEPRESSZIÓ! Olyan,mint az anyja!!! Ezeket azért írom le magának, hogy olvasgassa. 

Édesanyám a rákig jutott....

Tudja miért halt meg az anyja? Mert megmutatta magának, hova fog jutni, ha így folytatja! 

.....

Sírjon csak, kezdjen el rinyálni, megvárom míg befejezi! 

Nem, de....

Nem, de....nem ,de....! Mitől fél? Miért nincs önbizalma? Tudja egyáltalán mi az önbizalom? 

.....

Két út van, vagy marad gyáva, vagy bátor lesz! Tudatosan és fokozatosan építeni az önbizalmat. Nem félni az újtól és az ismeretlentől, tekintet nélkül arra, hogy öröm vagy fájdalom éri. Ez az önbizalom, ez a bátorság! Nekem van önbizalmam, én kimerem mondani a dolgokat, én vállalom önmagam! Maga vállalja? Hány éves? 

37

37???? Hogy néz ki? Nyanya! Hogy ül? Nyanya! Húzza már ki magát! Hol a nő? Hol van a tartása? Mióta csicska? 

Hogy mi? 

Csicska! Mióta csicska? 

.....

Adott egy csajszi, aki anya, semmi több csak anya. Minden pasi az anyát látja benne, gondoskodik, törődik, de semmi tartása, semmi önbizalma, semmi nőiesség. Kihasználják, eldobják stb...Csajszi meg rinyál, rinyál pedig ő választotta ezt. Ha anya akar lenni, legyen az, de akkor ne rinyáljon! 

Igen, de..

Már megint hogy kezdte a mondatot?? Igen, de...Megmondta a pasiknak, hogy nem akar az anyjuk lenni?

Nem.

Miért nem? Félt? Milyen érzés a fiával kefélni? 

Azért ez durva! 

Miért durva? Én csak kimondom, maga meg csinálja! Melyik a durvább? 

.......

Sikeres a munkájában? Vannak, voltak tervei, amiket véghez vitt? 

Nem igazán. 

Miért? Fél? Mitől fél? Minden reggel felkel, kiássa a homokot, majd beledugja a fejét és várja, hogy seggbe basszák! Minden nap!                                                                                                                             

1. Ártok magamnak-tudom és érzem! 2. Ártok másnak- érzek, látom, tudom! Húzza magával a fiát! A fia ugyanezt a játszmát játssza! Ezt látja az anyjától! Egyenes út a drogokhoz! A fia kortörténete, olyan mint egy 18 éves heroinfüggő kortörténetének az eleje. Elhiheti, olvastam egy pár ilyet.

Elhiszem, és tudom, tudom...

Tudja??? Akkor miért csinálja? Megakarja ölni a fiát, el akarja temetni? 

Nem, dehogyis! 

Akkor szedje össze magát! Amíg maga nem jön rendbe, addig a fia sem! Mit lát a fia? Egy nyanyát, egy púpos nyanyát, akit óvni kell, meg védeni! Szegény anya! Nem tud a fia felnézni önre, semmi tekintélye nincs! Mit vár tőle? Mondja tudja mi a különbség a büntetés és a következetesség között? 

Igen tudom.

Melyiket alkalmazza leginkább? 

Mindkettőt.

Azt tudja, hogy a gyerekek a büntetés igazságtalannak érzik? Amennyiben következetesek vagyunk, akkor ott van a lehetősége annak, miszerint tudta a gyerek, hogy ez vagy az fog történni, mivel ezt előre közöltük velük. Maga következetes? 

Szerintem igen.

Hányszor volt arra példa, hogy azt mondta ez vagy az fog történni, ha még egyszer rossz lesz és megváltoztatta a következményt? 

Húúú sokszor! 

Akkor nem következetes!!! Mert gyáva! Mindig ide jutunk, hogy gyáva! Nem meri kimondani az érzéseit, mert fél a következményektől! Hogy érzi most magát? 

Szarul, mint akit felpofoztak...

Pedig én nem bántottam, csak kimondtam az igazságot! Én kimerem mondani! Maga kimeri? Tudja miért látom én magát ilyen jól? Mert nem akarok ilyen lenni, mint maga! Könnyű másokat okolni, minden a sok hülye fasz hibája! Azért van, mert... Húzza ki magát, legyen nő, legyen tartása az istenszerelmére! 

Elvihetem ezt a papírt, amire leírt mindent? 

Mit gondol magamnak írtam? 

Jó de gyáva vagyok és inkább megkérdezem.

Na látja, ez az! Elindult a gyógyulás útján! 

Legyen ez tanulság és tükör minden nőnek és anyának. Igen, mondhatjuk, hogy típus, meg mind ilyenek vagyunk, ugyan már mindenkinek ezt mondják, és? Ki mondja? Ki meri kimondani nekünk ezeket a szavakat? A barátok, a család, a szeretteink? Nem, nem fogják így kimondani! Ha meg is próbálják, akkor egyből háborgunk, hogy de... még meg is sértődünk! Tudjuk nagyon jól milyen hibákat követünk el az életben, tudjuk nagyon jól, milyenek vagyunk, de nem vállaljuk, nem merjük kimondani! Lehet, hogy némely szava túlzás, lehet....de tudom, hogy igaz. Onnan tudom, mert nem merem kimondani...

Elengedlek-szólt és egy könnycsepp, mi kigördült szemgödréből, patakként folydogált le az arcán, egészen az álláig. Egy könnycsepp, mely oly hosszú utat járt be, belsőjéből fakadt. Egyedül kúszott fel, mutatván fájdalmának erejét. Pusztán egy csepp. Olykor egy patak erősebb, mint egy folyó.

Nem lehet, ahhoz meg kell, hogy ölj, és még az is kevés-adta válaszul, miközben ujja hegyével szabott gátat a patak csörgedezésének.

Jelképesen mutattam be az egyik demagóg közhelyet, mely így szól: ha szereted el kell, hogy engedd!

NEM!

Még a halál sem képes elengedetté tenni azt az embert, akit szeretünk. Nem tűnt még fel senkinek? Attól, hogy nincs velünk fizikai valójában még fogjuk, vonjuk, húzzuk, cipeljük, soha el nem eresszük. Örökké ott marad bennünk a patak forrása, mely bármikor képes újra és újra felszínre törni. Feltörni, és egy cseppként megérinteni minket, megsimítva az arcunkat, így tartva örök fogságában. Majd, ha mi is könnycseppé válunk, talán akkor, akkor majd elengedjük egymást. Bár, ha így jobban belegondolok az is lehet, akkor válunk csak igazán eggyé.

Két ember, akik szeretik egymást, egy testből kelnek ki, mint anyából gyermeke. A gyermek, aki elveszíti anyját, mindig keresni fogja és érezni fogja, ha megtalálta. Mind keressük a párunk, azt a párunk, akivel egy testből születtünk, aki a testvérünk, aki önmagunk. Így történhet meg, hogy amikor párt keresünk, valójában önmagunk keressük. Eggyé kell válnunk, ez a terv. A terv végrehajtható, csak nem mindegy mikor.

Emlékül Édesanyámnak és az Őrangyalomnak, de az is lehet e két "emlék" ugyanaz.  

Tisztelettel köszöntök mindenkit az első órámon. Kérlek titeket üljetek le.

Hadd mutatkozzam be, Tanácstalan Ria vagyok. Becenevem Tanácsos, de tanácsos Riának szólítani. Az első kurzus témája a szerelem lesz. Nem nem, ne vegyétek elő a periódusos rendszert, azt majd később fogjuk böngészni. Megjegyzem, nem találjátok meg a kémiai elemek között. Először is adnék egy feladatot, nehéz lesz így elsőre, de mindenki tegyen egy próbát. Néma csendet kérnék! Megvan? Most pedig hallgassuk a csendet 1 percig, majd mindenki mondja el mit hallott!

(kapcsold már ki azt a fránya telefont!)

Itt az első padban édes fiam, igen te. Te mit hallottál?

-Semmit

És te ott hátul, aki a padon gubbasztasz?

-Én? Én konkrétan semmit!

Ezt a választ vártam, sajnos igen nehéz belátom, de akkor segítek. Semmi mást nem hallunk a néma csendben, csak a szívünk dobogását. Vélhetőleg senki nem szerelmes itt a teremben, mert bizony a szerelmes ember szíve fülsüketítően dobog. Tehát az első, amit a szerelemről tudni kell, és ez vizsgakérdés is lesz, diktálom: A szerelem megtöri a csendet.

Menjünk tovább, biztos mindenkinek van az életében káros vagy nem káros szokása. Vagy fogyaszt olyan szereket, amitől nem tud, vagy nem akar szabadulni. Mondjunk példákat.

Na kislányom ébresztő ott középen, mondj nekem egy példát!

-Mi is volt a kérdés?

Már meg is adtad a választ, neked speciel figyelmetlenségi szokásod van. Valaki más esetleg? Lehet ám jelentkezni is. Igen, te ott abban a zöld pulcsiban!

-Nekem például van egy rossz szokásom, rágom a tollam kupakját.

Nagyon jóó! Tipikus eset, de várj egy pillanatra. Képes lennél felhagyni ezzel a szokásoddal?

-Nem hiszem, úgymond rászoktam.

Érdekes, tehát függőséget okoz?

-Igen, így is mondhatjuk.

Ámbár a toll kupakja nem szer, de ha jobban belegondolunk, akkor nevezhetjük annak, nem véletlen az írószer elnevezés. Na akkor foglaljuk össze: azon szokások vagy szerek, amitől nem tudunk szabadulni azok függőséget okoznak. A következő nagyon fontos tudnivaló a szerelemről, diktálom:  A szerelem egy olyan szer, amely függőséget okoz.

Vajon a függőséget okozó szerek károsak? Mondjad nyugodtan, majd kiesel a padból.

-Igen, szerintem igen, nagyon káros minden, ami függőséget okoz!!!!

Mindenki egyetért vele? Csendesebben már, egyszerre csak egy beszéljen!

-Mindennek van jó és rossz oldala, de általában azok a tevékenységek, amelyektől függünk rossz hatással vannak ránk, mégis élvezzük, mert akár boldoggá is tehet minket.

Nagyon nagyon jóóóóóóó! Megfogtad a lényeget. Eljutottunk a végállomáshoz. A legfontosabb, amit a szerelemről tudnunk kell és véssétek jól az agyatokba, lehetőség szerint pirossal írjátok, diktálom: A szerelem nem más, mint maga a boldogság forrása, melynek vannak káros mellékhatásai.

Foglaljuk össze mit is kell tudnunk a szerelemről: A szerelem a szívből, hangos robajjal feltörő forrás. Mikor beleiszol ízleni fog, újra és újra megkóstolod. Bódító és színtiszta, úgyérzed minden nap csordultig kéred a poharad. Mígnem már szinte fulladsz. Levegőért kapdosol. Nem akarsz belőle többet tölteni, mégis csak iszod, csak iszod. Feszíti szét a mellkasodat a töménytelen forrásvíz. Egyszer csak bummmm, szétdurransz. Mindened fáj, orbitális kínokat élsz meg. Azt mondod soha többet, de jönnek az elvonási tünetek. Majd amikor újra egy forráshoz érsz, kezdődik minden elölről. Ennyire egyszerű! Van kérdés? Nincs, nagyon helyes! Kér valaki inni egy kis forrásvizet? 

Először megrémültem, nem ez nem én vagyok. Majd hosszasabban néztem, és bár magamnak sem mertem bevallani, de már vészesen közeledett a felismerés, igen ez én vagyok. Ekkor még hallgattam és csak meredten néztem ki a fejemből. Jó oké, szörnyülködtem is, de ez jelen helyzetben érthető volt. Nem csak én néztem, a többiek is ámultak, így kénytelen voltam felvenni a ritmust. Mindeközben járt az agyam, helyben járt és toporzékolt. Soha nem láttam így magamat kívülről. Vagyis valójában ez nem én vagyok, hanem ilyen vagyok, tudok ilyen lenni. Honnan tudom? Eljött az idő, hogy képes legyek felismerni magamat. Muszáj, mert 35 év elteltével látnom kell végre mi, miért és hogyan történik. Nem mintha változtatni akarnék bármin is, de az is lehet nem is tudnék, viszont kell látnom, amit mások látnak. Nem mertem szólni, bíztam benne ők nem látják, amit én, vagy legalábbis nem merik kimondani. Barátok, régi barátok, pontosan tudják milyen vagyok. Tudják talán ez a legnagyobb hibám, mivel nem mondják, valószínűleg elfogadtak ilyennek. Hőzöngtek, ez nagyon durva, én bőszen helyeseltem. Mígnem egyikük megszólalt: én megértem a csajt, én is ezt tenném. Hoppá! Micsoda? Megértik? Na jó, de ők mégsem szoktak így, ilyen formában. Most mit csináljak? Tök jó, hogy eljutottam arra szintre, miszerint látnom kell magam, nade bevállalni? Ááááááááá azt nem! De akkor meg mi értelme? Az lenne csak az igazán nagydolog, ha most kimerném mondani, baszki ez én vagyok. Nyeltem nagyokat, ráadásul tört elő benne az énem ezen része, amit látok. Fojtogatott a tudat, ott csücsült a torkomon és nem mozdult. Muszáj kiabálnom!

BASZKI EZ ÉN VAGYOK!

Atya ég kijött! Pfú kapok levegőt, de mindenki engem néz. Talán egy másodperc volt az egész, de olyan volt mintha lefutottam volna a maratont. Világcsúcs! Egy másodperc alatt futottam le a maratont! Na most mi van? Mondjanak már valamit! Bólogatnak, jézusom bólogatnak! Egyikük csak ennyit mond: na ja. Ennyi? Ennyit ért önmagam felismerése? Na ja? Most kicsit szomorú lettem. De várj csak, folytatja: emlékszem amikor a suliban…..

Na végre, igen, győztem! Megvagyok! Én vagyok!

Most azt várod neked is bevallom mi? Nem nem, azt már nem! És tudod miért? Mert nem ismersz, és nem tudhatod, hogy tudok ilyen is lenni. De ami a legfontosabb soha többet nem is leszek ilyen. Önmagunk felismerése és annak bevállalása képessé tesz a változásra. 

Két ajándék találkozik, de csak egy pillanatra. Abban az egy pillanatban, amikor helyet cserélnek. Nincs idő szóváltásra. Titkos randevú az övék, mégpedig egy postaládában. Az egyikük kibújik a másikuk bebújik. Lehet nem is látják egymást, vagy csak épp az egyik a másikat. Egy éve várnak erre a percre és még csak nem is érintkeznek. Ha megállítanánk az időt arra az egy másodpercre, vajon mit mondanának egymásnak?

- Szia én az ő ajándéka vagyok.

- Szia én meg az ő ajándéka vagyok.

- Izgulsz?

- Izgulok. Te is izgulsz?

- Igen, én is.

- Szerinted fog nekem örülni?

- Biztosan. Vajon ő nekem?

- Tuti! Te is sokáig készültél?

- Nem, én készen ültem és vártam, hogy megvegyenek.

- Az sem sokkal jobb. Még szerencse, hogy téged választott.

- Igen, nagy mázli, már alig várom, hogy az övé legyek.

- Én is várom már, olyan jó lehet valakihez tartozni.

- Bizony. Tudtad, hogy ezt hívják szeretetnek? Minket szeretni fognak.

- Hallottam már róla, ő mondta, aki készített. Szereti azt, akinek ad.

- Jaja, ő is azt mondta, hogy szereti azt, akinek ad.

- Minket is szeretnek és ők is szeretik egymást.

- Milyen érdekes. Vajon ezért hívják a szeretet ünnepének?

- Most, hogy mondod van benne valami!

- Na akkor jó utat és légy boldog!

- Neked is, és maradj meg örökre!

- Szeretlek

- Én pláne Téged! 

Kopogtattak az ajtón, már már félve nyitom ki. Vajon ki lehet az? A népszámláló már volt, a banktól nem mernek kijönni, max felhívnak. ÁÁ nem nyitom ki! Na jó egye fene kinézek. Kukucs, egy nagy fehérséget látok. Miajóistenez? Egy ló! Egy fehér ló! Megint kopog, nem adja fel, ráadásul tönkreteszi az ajtómat a patájával! Ki kell nyissam, nincs mese!

Jó napot, Riát keresem- mondta, mondom mondta nekem a ló! Atyaég, ez beszél! Mit akar tőlem egy beszélő fehér ló?? Jó napot-válaszoltam illedelmesen- én vagyok az, miben segíthetek? Bemehetek?- nézett rám kérdőn, kissé lehajtott fejjel. Azt hittem megszeppent, de rájöttem csak nem fér el az ajtófélfától. Fáradjon be kedves izé..ló! Mondanám, hogy üljön le, de nem igazán tudom hellyel kínálni. Talán menjünk be a nappaliba- léptem elé a ló elé, gondoltam bevezetem. Leültem az ágyra és csak néztem, csak néztem. Vártam, hogy belekezdjen a mondandójába. Fáradtnak tűnt. Mivel kínáljam? Nincs itthon zab, na meg mibe adjak neki inni? -törtem a fejem. Kedves Ria-kezdett bele a fehér ló-hosszú út van mögöttem, hónapok óta vágtatok. Se éjjelem se hajnalom, a nappalra már nem is emlékszem. Átszeltem a kerek erdőt, a patám alatt törtek az üveghegyek, kurta farkú malac túrásába estem keltem. Itt vagyok, mert itt kell lennem, de küldetésem nem teljes, bocsásson meg nekem! Állj állj állj! Semmit nem értek! - emeltem fel a hangom- Mivan??? Nekem ez sok, na meg sokk! Milyen küldetés? Üveghegy? Na jó fel kell ébredjek! Rúgjon meg!- szólítottam fel határozottan. Időközben rájöttem, hogy nem jó ötlet, ha egy ló megrúg, de addigra már késő volt. Lassan, óvatosan megpróbált megfordulni a panellakásom nappalijában. Helyezkedett, fészkelődött, majd egy nagyot nyerített! Nyihaaaaaaaaaaaa, nem tudok megfordulni, így nem tudom megrúgni, ne haragudjon!- van isten! Ne kérjen már mindenért bocsánatot, az agyamra megy! Nem gondoltam komolyan, azt a rúgást, nyugalom. Most akkor magyarázza el nekem, mi járatban van nálam!- kezdetem ideges lenni, majd körbenéztem a lakásban, hogy nincs e valahol kamera. Tuti valami átverés készül ellenem! Mintha most sírni kezdene.....miezmár?? Itt egy fehér ló a nappalimban, aki beszél és még nekiáll bőgni is! Drága Ria-elcsuklott a hangja- Ria Drága Ria, nagy az én bűnöm! Elhagytam a gazdám, és azt sem tudom hol! Annyira, de annyira vágtattam magához! Tudtam, hogy nagy szüksége van ránk....és elcsesztem..... Na jó, most már aztán elég legyen!- álltam fel és indultam a konyhába egy cigiért, nem bírom én ezt a feszültséget!- Kedves ló úr! Mit nyerít nekem itt össze vissza? Ki a gazdája és mire van nekem szükségem? Megint sír vazze, én megőrülök! Adjak neki egy szál cigit? Mit kell csinálni egy hisztis lóval? Ezt bezzeg nem tanítják az iskolában. Drága Ria, ki más lenne a gazdám, mint a........Ne sírjál már, mert kolbászt csinálok belőled!- vágtam a szavába, akarom mondani a nyivákolásába. A gazdám a szőke herceg, akire oly régóta vár! Nem látja drága Ria, én vagyok a fehér ló! Hahahahahahaha- tört ki belőlem a kacagás- Ez most valami vicc? Meghalok, ne nevettessen már! Fáj a hasam hahahaha, ez jó, a szőke herceg fehér lovon! Örülök, hogy befáradt, akkor én most kikísérném. A viszontlátásra!-méghogy szőke herceg, meg fehér ló! Jó poén! Kitessékeltem az ajtón és szépen becsuktam. Ilyen hülyeséget, fehér ló....üveghegy....kurta farkú malac túrás....kerek erdő....szőke herceg....MIVAN??????? Ez elhagyta az igazimat???? Ez elhagyta az igazimat! Gyere vissza, de azonnal! Rohantam az ajtóhoz, rántottam egyet a kilincsen majd kivetődtem a lift elé. Hol van? -kiabáltam. A szomszéd kinyitotta az ajtaját, nézett rám nagyon hülyén- Nem látott itt egy fehér lovat? Hogy mit?-kérdezett vissza. Fehér lovat, mi mást! Ló meg fehér! Mit nem ért!- már szinte üvöltöttem. Már ne haragudjon kedves szomszéd, de ide nem tud feljönni egy ló, nem is fér be a liftbe. Valami baj van? Tudok valamit segíteni? Húúúúúúú Apám! Igaza van, erre nem is gondoltam. Baromi kicsi ez a lift. Vakargattam egy darabig a fejem, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Szemem Fénye

 Piszkafa